Heinrich Schliemann (1822-1890, kereskedő, archeológus: Trója feltárója, nyelvtanuló)
Schliemann 7 éves korában hallott először Trójáról. Meg volt győződve arról, hogy a város létezett. Gyermeki vágyakozással hallgatta Odüsszeusz történeteit és egyéb kalandos elbeszéléseket az egykori görögökről. Szegény sorban töltött gyermekkora és szatócsinaskodása után 1841-ben felkerekedett, hogy megcsinálja a szerencséjét Dél-Amerikában, ám a holland partoknál hajótörést szenvedett. Amszterdamban maradt. Hamarosan bámulatos nyelvérzékére is fény derült: nemcsak hollandul, hanem angolul, spanyolul, olaszul és portugálul is megtanult. Egy nagyobb gyarmati-kereskedelmi társaság igazgatója írnokként alkalmazta. Önszorgalomból szerzett orosz nyelvtudásának jóvoltából a társaság Szentpétervárra küldi, ahol önálló üzletelésbe kezdett. Teával. indigóval és gyapottal továbbá fegyverkereskedelemmel elég hamar jelentős vagyont szerez, majd gyermekkori álmainak a megvalósításába kezd. És kiás
Nyelvtanulási módszere igen érdekes és sajátos: Angolul először Amszterdamban tanul. Nagyon sokat olvas hangosan, kisebb szövegeket fordít, és naponta egy óra leckét vesz. Állandóan ír valamit angol nyelven különböző számára érdekes témákról. Tanárjával kijavítatta ezeket a szövegeket, melyeket kívülről megtanult.
„Naponta kétszer az angol nyelvű istentiszteletet látogattam. A tiszteletes minden szavát halkan elismételtem.“ Amikor pedig valahol várakoznia kellett egy-egy könyvet olvasott és sok szöveget megtanult kívülről. Éjszakánként gyakran megismételte a szövegeket. Egy éven belül Schliemann nagyon jól beszélt angolul. A francia nyelv elsajátításához is csupán 6 hónapra volt szüksége. De megtanult hollandul, spanyolul, olaszul és portugálul is.
1844-ben Szentpétervárra küldik. Előtte oroszul kezd el régi módszere alapján tanulni egy franciáról oroszra fordított könyvből, a „Télemakhosz kalandjai”-ból. „Mivel nem volt, aki kijavítsa a szövegeimet, kétségtelenül hibásak voltak.” Megtanulta az egész orosz könyvet. Heti 4 frankért egy szegény zsidót alkalmazott, akinek az volt a feladata, hogy esténként két órán keresztül hallgassa Schliemann recitációját, melyből mit sem értett.
„Hangos recitációm hamarosan zavarni kezdte főbérlőimet. Mialatt oroszul tanultam, kétszer kellett más lakásba költöznöm.“