Fõoldal    Könyveink   Könyveinkrõl írták    Kapcsolat     Felad Rendelést

... Estéről estére magunkkal visszük a problémát az alvásba, még egyszer magunk elé idézzük halványuló nappali tudatunkba, és reggel egy kristálytiszta felismerésre ébredünk: „Megvan! Ezt és ezt kell tennem a gyerekemért. Miért is nem jutott ez előbb az eszembe?!” Önök is átélték már ezt? Meggyőződésem, hogy igen. Mindenkinek vannak olykor ilyen élményei, csak néha nem vagyunk elég figyelmesek, és nem látjuk az összefüggéseket. Mit kezdünk például azzal a felismeréssel, hogy egy állandóan dacos, tomboló, ellenkező gyerek valójában csak fél? A napi problémákon egyáltalán nem változtat ez a felismerés. De ha készek arra, hogy minden este elvégezzenek egy ötperces gyakorlatot, vagyis lelki szemeik elé idézik tomboló, dacos gyermeküket, és intenzíven belehelyezkednek ebbe a helyzetbe, akkor beleláthatnak a gyerekbe, és ott egy kalitkában páni félelemben repdeső madárkát pillanthatnak meg. Ha gyakran alszanak el ezzel a képpel, kedves anyukák és apukák, akkor már lehet, hogy a mindennapi problémák síkján fokozatosan változni kezd valami, mert esetleg nem is egész tudatosan, tehát nem kiszámított viselkedéssel, hanem inkább ráérzéssel sok helyzetben másként reagálnak. A tudatalattijuk bizonyos következtetést von le a rémülten verdeső madár képéből, mialatt talán a fejükben még mindig azon tanakodnak, mit kezdjenek azzal, hogy azt mondták önöknek, „ez a dacos, csökönyös gyerek valójában fél”.  A könyvhöz megy 

Figyeljék csak meg, amint lassacskán megváltozik a hanglejtésük, a hangerejük, amikor gyermekükkel foglalkoznak. Halkabban, dallamosabban beszélnek vele, és már nem úgy, mintha minden mondat egy pisztolydurranás volna; ösztönösen ügyelnek arra, hogy ne tegyék ki a gyereket szélsőséges benyomásoknak, hogy amennyire csak lehet, megkíméljék a hisztérikus, hangos, összefüggéstelen dühkitörésektől. Lehetséges, hogy mindezt nem tudatosan teszik, és talán mások hívják fel a figyelmüket, hogy a gyerekkel más hangnemben beszélnek. Példánkban a tudat alatt rettegő madárka képe, amit estéről estére maguk elé idéztek, az életben gyakorlati következményekkel járt. Persze ezekhez a következtetésekhez (a szó nem fedi teljesen a lényeget) közönséges gondolkodással is eljuthatunk. De köztudottan sok mindennel vagyunk így: amint megoldottunk egy problémát, utólag csodálkozunk, milyen egyszerű a megoldás! Csak éppen rá kellett jönnünk!  A könyvhöz megy   Hening Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről