Henning Köhler: Rossz gyerekek pedig nincsenek

Miközben szülők és nevelők lázasan keresik a választ a nap mint nap felbukkanó nevelési problémákra (ezek nem csak speciális iskolában vagy hátrányos helyzetű családokban fordulnak elő), a világban egyfajta nevelői magatehetetlenség árad szét. Ezt igyekszik ellensúlyozni ez a könyv, melynek szerzője Henning Köhler a Janusz Korczak intézet alapítója, a Waldorf-pedagógia továbbá más alternatív pedagógiák kiváló ismerője. A szerző megkérdőjelezve szokásos nevelési és gondolkodási sémáinkat  egy mély és eredményekkel kecsegtető nevelői és szülői magatartást mutat be.

 Idézet a könyvből:

"Szinte megszállottan törekszünk arra, hogy az embereket
lelkiállapotuk, gondolkodásuk, érzelmeik és magatartásuk alapján soroljuk a
betegekhez vagy az egészségesekhez, a sikerültekhez vagy a kevésbé
sikerültekhez, az erős jelleműekhez vagy a labilis személyiségekhez. A „lelki
betegség” vagy a „meghibásodás” képzete furcsa örömöt vált ki bennünk. Az „Ez
már beteges!” vagy a „Nem gondolod, hogy ez nem normális?” olyan gyakran
használt szófordulatok, amelyekből jól kiérezhető az a szándék, hogy a
„rendkívülit”, a „természetellenest”, az „eltorzultat” le kell fülelni. Az
ilyen szófordulatok használatával akaratlanul is az „egészségesek” közé
soroljuk magunkat. A nevelők és terapeuták pszichodetektívekké válnak, akik
bizonyítékokat győjtenek, kifigyelnek, következtetnek, majd elvezetik a
tettest, miközben az nem a zavarodott vagy beteg gyermek (ő mélységes együtt­­érzésünket
érdemelné), hanem a patologikus folyamat, amely eluralkodik rajta. És nyomban
fel is tesszük a következő kérdést: melyek a megfelelő intézkedések? Nagyszerő
diagnoszták vagyunk! Kiváló emberismerők!

Idézet a könyvből:

"Ámde az a zavarokra és elégtelenségekre irányuló pillantás,
amely minden, világképünkbe nem illő gyermeki magatartásban valami betegest
keres, tárgyilagosnak és semlegesnek próbál látszani. A valóságban azonban előítéletek
homályosítják el, mert kényszerően keresi a különösben a rendbontót, az
eredetiségben az abnormálist, a nehézségben pedig a hiányosságot. Az e nézet
alapjává tett patológiafogalmat ma majdnem mindenhol, még ezoterikus körökben
is, materialista értelemben használják: valami „nem működik”. Ezt én a
rendellenes gyermeki jegyek üzemzavar-szemléletének nevezem. Minden
feltőnő gyermek esetében megfigyelhető ez, amikor a felnőttek a feltőnő
magatartást neveltetési vagy egyéb külső, öröklött okra, ha nem éppen karmikus
üzemzavarra vezetik vissza (létezik tehát egy üzemzavar-szemlélető, azaz
gyökerében materialista karmafelfogás!). A gyermek szabadságlénye autonóm
fejlődési céljaival és ebből következő, világgal szembeni feszültségeivel
hiányzik a képből. Aki feltőnően eltávolodik a langyos középszerőségtől, és
a világgal súlyos összeütközésbe kerül, az megérett arra, hogy olyan
intézkedéseket foganatosítsanak ellene, melyek „végső soron csak azt
szolgálják, hogy a többiek elégedetten majszolhassák tovább vajas
kenyerüket” (James Hillmann)."

Henning Köhler