Mondani könnyű
A címben szereplő szó kulcsfontosságú a nyelvtanulásban. És annak ellentéte is: a türelmetlenség! Mindjárt elmondom, miért!
Naponta válaszolok kétségbeesett vagy reménykedő nyelvtanulóknak, akik arra keresik a választ, hogy miért nem tudnak egy tanult idegen nyelvet, melyet már évek óta próbálnak elsajátítani tanfolyamokon, iskolában, vagy magántanárnál. Van, aki évtizedekkel korábban az iskolapadban kezdett el nyelvet tanulni, de mégsem érti, és nem beszéli, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt szeretné. Olyan is akad, akinek már nyelvvizsgája is van, ám mégsem érzi nyeregben magát, amikor beszélnie vagy értenie kellene az adott idegen nyelvet! Nekik azt tanácsolom, hogy legyenek türelmesek és egyúttal türelmetlenek is.
Fontos megérteni, hogy a nyelvtudás nem más, mint egy készségszintre emelkedett mozdulatsor és nem pusztán egy információhalmaz, melyet csak úgy eló tudnánk hozni. Egészen egyszerűen fogalmazva: nem vagyunk számítógépek.
Teljesen más készségekre vans szükségünk, amikor beszélnünk, írnunk vagy egy szöveget értelmeznünk kell. Nem elég tehát magunkba programozni vagy “feltölteni” egy nyelvet és elvárni, hogy azt előírásszerűen elővegyük, amikor csak úgy hozza a szükség.
Hogy mit jelent a készségszintre emelkedett mozdulatsor? Ezt az autóvezetéssel lehet a leginkább összehasonlítani: ha elméletben tudjuk is, hogyan kell sebességet váltani, gyakorlatban még nem fogjuk tudni ezt a mozdulatsort végre is hajtani: „Kuplung lenyom, sebesség vált, majd gázpedált fokozatosan a kuplung felengedése közben lenyom.” Bizony ez nem ment aznap, amikor megismertük az elméletet. Napokra egyeseknek pedig még hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy ezt korrektül el is végezze. Ha viszont már kicsit működik, el is felejthetjük az elméletet, csak gyakorolnunk kell, és aztán “érzésből” megy!
A nyelvtudással ugyanez a helyzet. És ehhez türelem kell. Sok éles helyzetben való gyakorlás: beszéd és szövegfeldolgozás!
A beszéd akadálya az, hogy a belénk nevelt perfekcionalizmus nem engedi meg, hogy tökéletlen nyelvtudásunkat közszemlére bocsássuk (Lásd St. D Krashen Monitor hipotézisét az alábbi linken). Ezt mindenképp győzzük le, és használjuk ki az adódó helyzeteket, amikor pl. külföldiekkel beszélgethetünk, vagy akár magunkban/hangosan énekelhetünk. Nem baj, ha hibásan mondunk valamit, sokkal nagyobb baj, ha nem mondunk semmit! Legalábbis a nyelvtanulás szempontjából. (Lásd a Miért helyes a helytelen című blogbejegyzést).
A olvasás gyakorlását pedig az akadályozza az idegen nyelven, hogy amikor egy ismeretlen szöveggel kerülünk szembe, elbátortalanodunk és tévesen azt gondoljuk: “Nem értünk minden szót és kifejezést, ergo nem is érthetjük meg a szöveget.”
Ezzel viszont a “nem értettet” helyezzük a fókuszba.
Ha sikerül megváltoztatnunk ezt a hozzáállást és arra kezdünk el figyelni, amit értünk egy szövegből, elménk nagyon könnyen összerakja a képet, és globálisan megértjük a szöveget, még ha részleteiben maradnak is sötét foltok.
Igazából semmit sem veszíthetünk, ha idegen nyelvű szövegeket úgy dolgozunk fel, hogy eleinte mit sem törődünk az ismeretlen szavakkal. Csakis nyerhetünk! (Később, amikor már megvan a globális értése a szövegnek, foglalkozhatunk az ismeretlenekkel is. )
Az autoritmia nyelvtanulói tréningen épp ezt a stratégiát gyakoroljuk.
A kezdők számára is meghatározó akár frenetikus élmény, hogy szótár nélkül is képesek megérteni egy idegen nyelvű szöveget.
Ha legyőztük ezt a két akadályt, a megszólalást őrző démont, és az ismeretlen szövegtől való félelmet, nyelvtanulóként óriási távlatok nyílnak meg előttünk.
Olvassunk és hallgassunk tehát minket érdeklő szövegeket, könyveket/hangoskönyveket, nézzünk filmeket, énekeljünk és beszéljünk idegen nyelveken, amikor csak lehetőségünk van rá. Ehhez kell a türelem önmagunkkal szemben.
És miért kell a türelmetlenség?
Persze csakis abban az értelemben, hogy végre valamit már a kezemben akarok érezni, a birtokomban tudni. De ugyanilyen jó példa erre a türelmetlenségre, melyet itt szorgalmazok, amikor egy jó könyvet valóban “falni” akarok, mert kiváncsi vagyok a végére. A türelmetlenségen most egyfajta motivációt értek.
Mivel a készségek kialakulása a nyelvtudásban időigényes, fontos, hogy bizonyos konkrét célokat is teljesítsünk.
Pl. tűzzük ki célul, hogy féléven, vagy egy éven belül megszerzünk egy nyelvvizsgát és erre a megfelelő módon rendszeres gyakorlással fel is készülünk.
Ha nem sikerül, gondolkodjunk el, hogy mit hibáztunk, és hogyan javíthatnánk ki ezt a hibát. (Talán nem gyakoroltuk a nyelvtanulás megszerzéséhez szükséges 12-14 órát hetente, mely az egyik alapfeltétele a nyelvtudás megszerzésének?!)
A nyelvtanulás során, semmi nem megy kárba. Élvezzük a folyamatot és folytassuk a nyelvtanulást türelmesen és egyúttal türelmetlenül!
Kattints ide!
