Lomb Kató és nyelvtanulási módszere-előadás!
Beszélgetőtársam az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Szegi Ádám volt, aki Lomb Kató Így tanulok nyelveket című könyvét egy kaliforniai Egyetem megbízásából angolra fordította. A beszélgetés során bemutattuk Lomb Kató fontosabb nézeteit a nyelvtanulásról és természetesen módszerét is, mellyel összesen 26 nyelvet tanult. Köszönöm, hogy olyan szép számmal voltak kíváncsiak erre a rendezvényre. Bízom benne, hogy ez az esemény is hozzájárul ahhoz, hogy Lomb Kató neve és nyelvtanulási módszere egyre népszerűbbé váljék. Különösen köszönöm azoknak, akik hozzászóltak az előadáshoz, és beszámoltak személyes élményeikről Lomb Katóval kapcsolatban. Az alábbi videók ott készültek.
Hevesi Mihály
Rendelje meg most a könyvet 2000 Ft : idekatt
Az angol könyv Szegi Ádám fordításában az amerikai kiadó jóvoltából innen tölthető le: Full Article (PDF) Gyakorolja Lomb Kató módszerét úgy, hogy elolvassa magyarul a könyvet majd utána/ vagy párhuzamosan az angol változatot!
Idén ,2011-ben is megemlékeztünk az OIK-ban!
link itt: http://oik.klog.hu/5381/lomb-katora-emlekeztunk/
Illetve
Stephen D. Krashen levele Lomb Kató 102. születésnapja alkalmából
Egy rövid, három hetes kurzust tartottam Pécsett 15 évvel ezelőtt. Órák után az egyik diákom azt javasolta, hogy amíg Magyarországon tartózkodom, érdemes lenne megismerkednem Lomb Katóval, aki profi fordító és tolmács. A diák azt is mondta, hogy Lomb Kató nemzeti kincsnek számít: 17 nyelven tud. Ennek a diáknak megvolt magyarul Lomb Kató, Így tanulok nyelveket című könyve, és mesélt néhány történetet belőle. Vállalkozott arra is, hogy felhívja Dr. Lomb Katót, és összehozzon vele egy találkozót! Négyszer találkoztunk, amíg Magyarországon voltam. Külön Budapestre utaztam, csak hogy találkozzam és beszélhessek vele.
Amit megtudtam Dr. Lomb Katóról azt egy cikkben is leírtam és beleszerkesztettem az egyik könyvembe. Amit nem mondtam el azokban az írásokban az az, hogy a vele töltött idő varázslatos volt. Mellesleg angolul beszélgettünk. Ő németül, franciául, spanyolul sokkal jobban tudott, mint én és épp akkor kezdet el a héberrel foglalkozni. Éreztem, hogy egy olyan különös és csodálatos embernek a társaságába kerültem, akit beavatottként azért küldtek, hogy másokat inspiráljon.
Azonnal felismertem, hogy Lomb Kató lenyűgöző információforrás a nyelvelsajátításról. Büszkélkedve meséltem a kollégáimnak, különböző magyar egyetemi professzoroknak, hogy Lomb Katóval töltöm az időmet, azt várva, hogy ezzel mély benyomást teszek rájuk. De nem így történt. Az általános reakció lekicsinylés volt. „Ó, ő annyira más, másképp működik az agya.” Kétlem, hogy bármelyikük is találkozott volna vele, vagy olvasta volna a könyvét, amiben épp azt írja le, hogy ez egyáltalán nem így van.
Más az, ha úgy válik valaki soknyelvűvé, hogy nyelvek között nő föl, és/vagy éveket tölt idegen országokban, és az is más, ha valaki korán kezd idegen nyelveket tanulni. Lomb Kató egyik előnyt sem élvezte, sőt kifejezetten nehéz körülmények között tanulta az általa ismert idegen nyelveket.
Én magam nehezen viseltem, ahogy akkor épp a magyar nyelv tanulásával haladtam. Amikor vele találkoztam, kissé nyomasztott is ez a dolog: a magyar nyelv megközelíthetetlennek tűnt, és nem találtam fogódzót benne, olyasmit, ami érthető inputként szolgálhatott volna.
De a Dr. Lomb Katóval való beszélgetéseim inspirálóak voltak.
Nos, ha ő a háború alatt, amikor tilos volt oroszt tanulni, sikeresen elsajátította ezt a nyelvet, és a japánnal és a kínaival is jól boldogult úgy, hogy korábban nem is járt ezekben az országokban, akkor én is csak tehetek némi előrelépést a magyar nyelvben, ha már magyar környezetben vagyok.
Új utakat kerestem, hogy megfelelő inputot találjak. A diákjaimnak megadtam azt a lehetőséget, hogy együtt kávézzunk, így kiscsoportos nyelvleckéket adtak nekem. Működött. Ugyanazok a professzorok, akik Lomb Kató eredményeit lebecsülték, meglepődtek, és mély benyomást tett rájuk a magyar nyelvben való gyors haladásom
Nos, Lomb Kató tett róla, hogy inspirációja meg is maradjon bennem. Amikor elbúcsúztunk egymástól az utolsó szavai hozzám ezek voltak:
„Stephen, maga olyan fiatal még (akkor 54 voltam). Oly sok éve van még hátra, annyi nyelvet tud még elsajátítani.”
Az insipráció mind a mai napig megmaradt. Azóta is a második nyelv elsajátításának problematikája hatja át életem minden napját. Éppúgy mint Lomb Katónak, olvasási kedvtelésem nagy része abból áll (tulajdonképpen majdnem az egész), hogy különböző idegen nyelveken olvasok, és kitartóan újabb és újabb inputokat keresek, bárhonnan, bármilyen nyelvből, amikor csak tudok. Nincs jobb módja annak, hogy rálátásunk keletezzék a nyelvelsajátítás folyamatára, minthogy különböző nyelveken egyszerre vagyunk haladók, középszinten lévők, és kezdők.
Csatlakozom mindazokhoz, akik tiszteletüket fejezik ki e csodálatos hölgy és az ő heroikus élete előtt.
Stephen D. Krashen