Thursday, March 28, 9:52 am

Könyv Nyelvtanároknak:

M. Rinvolucri: A nyelvóra életre keltése

ötletek, játékok a nyelvórán,

Játékok, ötletek nyelvtanároknak

A. Templeton: Teaching English to Teens and Preteens

A. Templeton, Teaching Youngsters English

A. Templeton: Teaching Youngsters English

Lomb Kató 105. születésnapján – Olvasó emberek vagyunk-e még?

megosztás

„Isten éltesse Kató nénit!” – mondanám, ha még élne. Sajnos már nem tehetem, mert több mint egy évtizede nincs közöttünk. Ám életben tartani, alkalmazni azt, amit részben tőle kaptunk a nyelvtanulás sikere érdekében is, a mi feladatunk. De mi is ez?

 

A halála óta eltelt 11 évben Lomb Kató egyre közismertebbé válik a nagyvilágban! Ez, többek között Szegi Ádámnak köszönhető, aki Lomb Kató könyvét az „Így tanulok nyelveket” angolra ültette át, mely azóta akár az internetről is letölthető.

 

Nyelvtanulóként fontos megemlékezni Lomb Katóról. Azért is, mert könyveiben a nyelvtanulás valószínűleg egyik leghatékonyabb módját írja le humorral, és nagyon nagy lelkesedéssel: az idegen nyelvű könyvek szótárnélküli olvasását! (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az igazán nagy nyelvtanulók bizonyos formában kivétel nélkül ezt gyakorolták és gyakorolják – pl. G. Mezzofanti, Heinrich Schliemann.)

 

Lomb Kató 16 nyelvvel dolgozott fordítóként és tolmácsként. Ezen nyelvek többségét főleg felnőttkorában sajátította el, úgy hogy egy nyelvkönyv átvétele mellett (sokszor anélkül!) már a kezdet-kezdetén egy számára érdekes könyvet  – krimit, szerelmes regényt-  vett a kezébe az idegen nyelven. Ezt a könyvet aztán szótár nélkül áttanulmányozta, telejegyzetelte, majd kissé gyorsabb tempóban újra elolvasta.

 

Lomb Kató olvasmányos könyveit időnként érdemes újraolvasni, azért is, hogy új erőt merítsünk belőlük: az „Így tanulok nyelveket”, „A nyelvekről jut eszembe”, a „Bábeli harmónia” újraolvasásával – hogy csak a közismerteket említsem – minden alkalommal új dolgot fedezhetünk fel a nyelvek világából.

 

És nyelvtanulóként nagy szükségünk van erre az új erőre! Hiszen a nyelvtanulás egy soha véget nem érő tevékenység. Vizsgáink ellenére sem lehet befejezettnek tekinteni. És ezt is ő mondta ki így először. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, kevesebbszer fogunk csalódni a nyelvtanulásban: „Egy nyelvet csak tanulni lehet, megtanulni soha.”

 

Lomb Katóban tehát volt elég szerénység, hogy a 16 nyelv ellenére, mellyel a „kenyerét” kereste- fordítóként, tolmácsként- , pusztán azt állította, hogy tanulja, nem pedig, hogy megtanulta őket.

 

Nyelvtanulásának sikere egész biztosan ezen a szerénységen, no meg a derűn múlott, melyet könyvein, előadásain keresztül számunkra is közvetített, és mellyel a nyelvekhez, a magyar és az egyetemes kultúrához viszonyult.

 

És csak ismételni tudjuk, ez az életfogytig tartó folyamat az „olvasás” által válik örömtelivé, vállalhatóvá!

 

Nyelvtanulási módszerét persze nem lehet mindenkinek ajánlani. Ő is csak kifejezetten azoknak javasolta, akik szeretnek olvasni és elmerülni egy jó könyvben!

 

Nem arról van szó, hogy ne lehetne másként is idegen nyelvet tanulni, pl. tanfolyamokon, filmekből, zeneszövegből, társalgás során, internetről, hanem arról, hogy olyan mély és bensőséges viszonyba, mint amilyenbe az olvasás során kerülünk egy nyelv szókincsével és egyszerre önmagunkkal, semmi más közegben nem vagyunk képesek. Hacsak nem gyerekkorunktól kezdve és környezetünktől tanuljuk a nyelvet. Ezért aki olvasó embernek mondja magát, előnyben van azokkal szemben, akik nem szeretnek olvasni, legalábbis a nyelvtanulás szempontjából. Az is igaz, hogy közben arról is gondoskodnunk kell, hogy valahogy a helyes kiejtést is megtanuljuk, mert erre csak a könyvből nem jövünk rá.

 

Szóval, ha nem is sokan, de azért vagyunk páran, akik magunkat olvasó embernek tartjuk, és ezért haszonnal tudjuk alkalmazni Lomb Kató módszerét. Azonban nagyon is aktuálisnak tartom feltenni a kérdést: “Vajon valóban olvasó emberek vagyunk még?” Vagyis szoktunk-e még naponta – minden nap! – legalább félórát, egy órát eltölteni egy igazán jó könyvvel? Itt most ne csak idegen nyelvű könyvre gondoljunk, hanem magyarra is, mert Kató néni módszere valójában az olvasás szeretetén és rendszeres gyakorlásán alapszik! (Ha ez megvan, az idegen nyelven való olvasás csak hab a tortán!)

 

Vagy észrevétlenül inkább más „olvasáshoz” hasonló tevékenységekbe vetjük bele magunkat? Persze hasznos lehet az interneten való böngészés, fészbukolás, skype-olás stb. De mégis: fontos megkérdeznünk magunktól legalább most e megemlékezés idejére, hogy minek van nagyobb prioritása, mire áldozunk több időt: könyvolvasásra vagy a gépen/tabletten/okostelefonon való információszerzése – talán nem érzi magát senki sértve e kifejezés által, és ha szabad javasolnom-: „kütyürészésre”)

 

Mit kapunk elő, ha mindennapi munkánk, otthoni kötelességeink elvégzése után van egy kis szabad időnk: egy jó könyvet, hogy belemerüljünk anyanyelvünk/egy idegen nyelv egyik nagy szerzőjének könyvébe, vagy valamilyen eszközt, hogy gyorsan megtudjunk egy új infót, küldjünk egy e-mailt, posztoljuk zseniális ötleteinket stb.? (A tévé szinte már ártatlan csábításnak tűnik!)

 

A világ nagyon sokat változott, amióta Kató néni elhagyott bennünket, és idegen nyelvein vagy egy kevésbé idegenen immár valahol máshol társalog. Kissé árvák is lettünk ebben az új világban, aminek eszközeivel még nem tudunk megfelelően bánni.

 

Mit szólna ő korunkhoz, az internethez, a számítógépek különböző formátumaihoz, a laptophoz, a tablettekhez, az ipod-hoz, ipadhez, nyelvtanulói applikációkhóz, közösségi oldalakho, nyelvtanuló-partner kereső oldalalhoz stb. ha még élne.

 

Csak találgathatok: az e-könyv olvasónak egész biztosan örülne, hiszen pillanatok alatt magunk elé lehet varázsolni egy talán egyébként elérhetetlen idegen nyelvű könyvet az internetről, vagy akár hangzó szöveget is hozzá. Talán örülne az internetes chat-elési, társalgási lehetőségnek (ismerek olyat, aki chat-eléssel tanult meg angolul!), skype-nak, facebook-nak, linkedin-nek, nyelvi partnert kínáló internetes felületeknek, melyekkel szinte bármilyen anyanyelvű emberrel kapcsolatba lépve gyakorolhatjuk a tanulni vágyott idegen nyelvet. A televízió különböző csatornáit is nagyon hasznosnak tartaná – ennek már életében is örült!

 

Igen, üdvözölné, hogy már nem csak egy rádiót használhat nyelvtudása finomításához, mint egykoron, amikor azért, hogy egy recsegő ropogó minőségű idegen nyelvű szöveget hallgathasson, a Szabad Európa tiltott hullámaira kellett váltania.

 

Potenciált látna ő is e technikai eszközökben és app-ekben. Viszont annak kevésbé örülne, hogy ezek akár fontosabbak lehetnek, mint a személyes élő kapcsolatok keresése, vagy a könyvolvasás. Az sem töltené el örömmel, hogy miután sikerült regisztrálnia egy oldalon, regisztrációját megerősítenie vagy letölteni egy alkalmazást, az eszközről, fórumról, kiderül, hogy különböző okoknál fogva nagyon sokszor pusztán drága idejének elpocsékolását szolgálja.

 

Ne tessék viszont azt hinni, hogy Lomb Kató lemondana korunk lehetőségeiről. Nem! Biztos vagyok benne, hogy időt szánna, naponta mondjuk 5-6 percet, hogy ezeket a lehetőségeket megismerje. De addig is, amíg megismerné, és tisztázódna, hogy mi válik be és mi nem, a jó könyvek olvasását az idegen nyelven esze ágában sem lenne feladni!

 

A nyomtatott könyv bevált, több mint fél évezredes múltra tekint immár vissza, és jó esélye van arra, hogy legalább ennyi ideig még velünk legyen! (Talán ez most épp nem így tűnik, de én erre fogadni mernék!)

 

A próba után ő a könyveket dicsérné továbbra is, azokét a könyvekét, melyeket össze lehet firkálni, becsillagozni, felkiáltójelezni, keresztül kasul jegyzetelni, vagy be lehet szamárfülezni (persze, csak ha a sajátunk!) Ez egyébként szigorúan hozzátartozik a módszerhez!

 

Érdemes még az olvasás „gyógyító” hatásáról is ejtenünk néhány szót. A könyvolvasás épp „terápiás” hatása miatt erős kontrasztban áll a netes szörfözés, információ-gyűjtő internetezés, vagy tévézéssel szemben.

 

Ha leülünk egy-két órára olvasni egy jó könyvet, mert szeretjük a műfajt (krimi, szerelmes-regény, szépirodalom stb.) vagy a szerzőt, akkor saját akaratunkkal merülünk bele egy másik világba, illetve a saját világunkba. Hiszen a képek, melyeket közben átélünk, a szerző eredeti ötletei révén, bennünk keletkeznek, tulajdonképpen sajátjaink.

 

Egy vezetett imaginációs folyamatba kerülünk így bele, melynek képeit végeredményben szabadon kreáljuk magunkban, ha tetszik, újrateremtjük a művet. Önmagunkhoz jutunk, nem pedig csak úgy kilyukadunk valahová. (Persze ugyebár létezik kevésbé jó irodalom is, mely sablonokra épül, és egy fajta addikciót, menekülést szolgál!)  De maradjunk a jó irodalomnál, melyhez kell egy fajta belső erőfeszítés, belső mozgás. Jung szavaival így mély énünkhöz jutunk, melyet nem úgy kell elképzelni, hogy valahol transzcendens módon létezik (mit tudunk persze a transzcendenciáról?), hanem sokkal inkább folyamatosan keletkezik: épp ebben a mozgásban, melyet alkotásnak hívunk! „In creation you are created” mondta ezt Jung (Zarathustra-Seminar), vagyis: „ Az alkotásban teremtődsz.”

 

Ezt a gyógyító, alkotó teret elméletileg bármikor létrehozhatjuk magunkban, ha el tudunk mélyülni akár egy könyvben.

 

Ha hozzászoktunk a jó irodalom olvasásához, és már nem is tudunk nélküle élni, az jó jel. Olyan függőségünk van, ami sok mindentől megvéd minket.

 

És ha hozzászoktunk az idegen nyelvű könyvek olvasásához, az pedig biztos garanciája annak, hogy egy idegen nyelvet alaposan megismerjünk és önmagunkhoz vezető, alkotó módon, örömmel tanuljuk.

 

Lomb Kató 105 születésnapjának apropóján tehát: Éljen még nagyon soká a jó könyvek olvasása és Kató néni nyelvtanulási módszere! Alkalmazzuk minden nap, életfogytig. És, hogy ne mondjanak vaskalaposnak: akár e-könyv olvasóval is!

 

Lomb Kató (született: Szilárd Katalin, (Pécs, 1909. február 8. – Budapest, 2003. június 9.) tolmács, fordító, a világ első szinkrontolmácsainak egyike. (wikipédia)

 

 

 

 

 

 

megosztás

1 comment to Lomb Kató 105. születésnapján – Olvasó emberek vagyunk-e még?

  • Szabó Eszter

    Gyerekkoromban olvastam először Lomb Kató könyveit. A módszerét ki is próbáltam, mert mindenfélét szerettem olvasni. A nyelveket folyamatosan tanulom az ő módszerével is. Most Throllope, Anthony: Barchester Towers című regénye felénél tartok, de olvasok franciául, németül, eszperantóul is (ezeket a nyelveket valamennyire beszélem is). Felnőttként elővéve Lomb Kató műveit, újabb érdekességeket fedeztem fel bennük.

    A saját anyanyelvünket is holtig tanuljuk, más népek nyelvét még inkább! Minél többet tanultam egy nyelvből, annál erősebben érzem, mennyire szövevényes rendszer és milyen sokat fogom még tanulni, remélem 🙂 A nyelvvel együtt a miénktől eltérő kultúrákkal ismerkedünk, ami nagy kihívás.

Honlapunkon cookie-kat (sütiket) használunk a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. cookies policy.     ENGEDéLYEZEM