Hogyan tanuljunk nyelveket?
A fenti kérdésre már gyerekkorom óta keresem a választ, és bár 14 nyelv tanulása során sok mindet sikerült összegyűjteném és kipróbálnom, még mind a mai napig ér meglepetés. Gyakorlatilag minden kezdeti hiedelmem a nyelvtanulással kapcsolatban gyermekkorom óta összedőlt. Eleinte – úgy másodikos koromban, amikor az iskolában annak az országnak a hivatalos nyelvét, akarták a fejembe önteni, ahol családommal éltünk, vagyis a románt -, azt gondoltam, hogy nyelvet elsajátítani úgy lehet, hogy a nyelvtani szabályokat és a szavakat – azt a sok-sok hangyát -, egy-egy olvasmány végéről szóról szóra be kell tanulnom. Ez borzasztóan elrettentett a nyelvtanulástól. De visszagondolva szerencsére ez egyáltalán nem így történt. A nyelvet összeszedtem, mert sokszor kerültem vele kapcsolatba. Rám ragadt, és még mindig ragad, ha figyelek. Aztán persze volt olyan nyelv, mely nem ragadhatott rám, mert a környezetemben nem beszélték, ilyen volt a német. Németül tanulni valóban tankönyvből próbálkoztam eleinte, majd Lomb Kató módszerével, regényekből. Ezeknek az első idegen nyelveknek a megtanulása óta sok módszer akadt az utamba. Megfigyeltem, hogy nyelveket tanulni százféleképpen lehet, de elsajátításukra csak egy mód van: örömünket kell lelnünk bennük, és ahhoz hogy értsük és beszéljük is őket, át kell adnunk magunkat dallamuknak, ritmusuknak. Másik hiedelmem is már elég korán szétporladt. Azt gondoltam, hogy a nyelvtanuláshoz valamilyen különleges tehetség kell. De hamar rájöttem, hogy ez a tehetség minden emberben megvan. Az anyanyelvét minden ember képes megtanulni, pedig az is idegen eleinte. A nyelvészek is azt állítják már a 20 század második felétől kezdve, hogy a nyelv intelligenciától függetlenül eleve adott az ember számára, mint a fecske számára a repülés. Nos, ha ez igaz is, az idegen nyelv még sem tűnik mindenki számára eleve adottnak. Úgy gondolom ez csak azért lehetséges, mert még mindig olyan hiedelmek élnek bennünk a nyelvtanulásról, melyek már megszületésük pillanatában sem voltak érvényesek. Szerencsére nagyon sok tanár keresi a kiutat, és nagyszerű módszereket és gyakorlatokat alakítanak ki. Ők az életetet és az életörömöt hívják segítségül. Egyelőre még kissebbségben vannak. Örülök, hogy kezdeti hiedelmeimtől megszabadultam, és így a nyelv újra titokzatos, a nyelvtanulás pedig izgalmas és meglepő dologgá válhatott számomra. Amikor hallom, hogy nyelveket beszélnek körülöttem, még mindig meglepődöm és bizsergést érzek! Kedvelem azokat a helyeket a világban, ahol egyszerre több nyelv is jelen van, sajnos utazásaim során azt kell látnom, az ilyenhelyek egyre ritkábbak. Hogyan tanuljunk idegen nyelveket? Összefoglaltam néhány alapelvet, melyet az Autoritmia, a személyre szabható nyelvelsajátítási módszer kidolgozása során is figyelembe vettem – bár a módszer gyakorlatsoraiban figyelembe veszek más fontos és alapvető hipotéziseket, és gyakorlatot is (Krashen, Dufeu, Lomb Kató stb., nézetem szerint az alapokat egyszerűen a következő 5 pontban lehet összefoglalni. Itt szeretném elmondani azt is, hogy nem hiszek az itt közölt alapelvek kizárólagosságában. Azt gondolom, hogy egyéni utunknak megfelelően minden nyelvtanulási módszernek, akár hagyományos tankönyvnek létjogosultsága lehet, ezért várok minden személyes tapasztalatot a nyelvtanulásról. Ezzel együtt vallom a következőket: 1. Hallgassunk, amennyit csak tudunk idegen nyelvű beszélőket, szövegeket, híreket, nézzünk filmeket, anélkül hogy aggódnánk a szavak jelentése felöl. (Egy következő fázisban, – ne aggódjunk az idő el fog jönni – úgyis megértjük a lényeget.) 2. Válasszunk érdeklődésünknek megfelelő szövegeket: – érdeklődési kör, kedvenc regény, mese, vers zene. 3. Utánozzuk is ezeket a szövegeket, ahol és amennyit csak tudjuk, akár fennhangon vagy tapsolva: ritmus, dallam, hangzás, hangsúly. (Ezek közül bármily meglepő is, a legfontosabb a ritmus!) 4. Olvassunk, amennyit csak tudunk már a kezdet-kezdetén irodalmi szövegeket, ám legyünk tisztában azzal, hogy a kiejtés és értés elsajátításához szöveghallgatásra, beszédre, játékosságra van szükségünk. 5. Keressük azoknak a társaságát, akik a tanulni szándékozott idegen nyelvet beszélik, és akiknek a társaságában tanulni tudunk. Az is fontos, hogy velük jól érezzük magunkat!
Hevesi Mihály
