Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor Te már eljutottál a nyelvtanulásban egy bizonyos határhoz. Ennél a határnál akár lehetetlennek láthatod a nyelvben való továbbfejlődést.
Abban is biztos vagyok, hogy praktikus módokat próbálsz kieszelni ahhoz, hogy a nyelvtudásod továbbfejlődjék, pl. filmeket nézel, könyvet olvasol, rádiót-, vagy zenét hallgatsz, hogy csak néhányat említsek. És ez helyes így. Nagy nyelvtanulónkat Lomb Katót idézném, nevezetesen nyelvtanulóknak ajánlott “tízparancsolata” közül a nyolcadikat:
“Az idegen nyelv: vár. Célszerű minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió, szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédok vendége felől.”
Ha nekünk is ez a meggyőződésünk, akkor jó irányba tartunk.
No de hogyan lépjünk át ezen a bizonyos határon, hogyan gyakoroljunk, hogyan fejlesszük tovább készségeinket az idegen nyelven? Ebben a cikksorozatban ehhez szeretnék gyakorlatokat ajánlani.
Egy ilyen lehetőség pl. a szinkronizálatlan film. Ehhez elég manapság egy többnyelvű dvd-t/videót kiválasztanom.
Egy filmben kitűnően utánozhatom a beszélők gesztusait! Igen, a gesztusok közvetlenül a nyelvhez tartoznak. Talán a legmarkánsabban az olasz esetében tűnik ez fel számunkra, de ne higgyük, hogy a “hűvösebb” angoloknak vagy a “hideg” németeknek ne lennének tipikus gesztusaik, melyek semmi mással nem téveszthetőek össze.
Azt nem tudom, melyik volt előbb, a gesztus vagy a nyelv. De az biztos, hogy a megfelelő gesztusok, ezek a nyelvhez kapcsolódó mozdulatok, hitelessé teszik a beszédünket.
A következő gyakorlatot javaslom:
– válasszunk egy játékfilmet eredeti nyelven, dvd-k esetében több nyelv közül is választhatunk;
– válasszunk 5 percet véletlenszerűen a filmből, lehetőleg párbeszédet;
-nézzük meg ezt az öt percet, figyelmesen, felirat nélkül;
– írjuk körül magunkban, hogy miről szólhat ez a jelenet: ki szerelmes kibe, ki akar, kinek csapdát állítani, milyen érzelmek dúlnak, vagy épp nem dúlnak a szereplőkben, stb. (legalább 5-6 mondatot fogalmazzunk meg a jelenetről magyarul!);
– NÉZZÜK MEG az adott öt percet újra úgy, hogy utánozzuk a színészeket – ne beszéljünk még egyelőre), nem csak a gesztusokat, hanem járásukat, mozgásukat, érzelmi hullámzásaikat, vagyis mindent, amit látunk vagy látni vélünk;
– MOST (harmadszor) is nézzük meg úgy az 5 percet, hogy a mozgásokkal együtt elismételjük a szöveget is, AZT, amit kihallunk, nem baj, hogy nem értjük, vagy esetleg rosszul mondjuk ki, ezzel most ne törődjünk! DE igenis ügyeljünk a szöveg ritmusára és dallamára. Ezt lehetőleg pontosan utánozzuk.
Ha nem értettük a jelenetet, illetve a szöveget, nézzük meg eredeti felirattal, esetleg magyarral még egyszer. (Figyelem, fontos ez a sorrend, vagyis, hogy először azt mondom, amit kihallani vélek, és csak utána nézem, tudom meg, hogy mit is jelenthet!)
E gyakorlat kivitelezését akadályozhatja gátlásosságunk. Lehet, hogy kicsit a komfort zónánkon kívül esik mások utánzása vagy a színészkedés. Nos, erre azt tudom mondani, a komfortzónán kívülre kell merészkednünk, hogy ha új készségeket szeretnénk elsajátítani. (Egyébként St. Krashen monitor hipotézise is jó magyarázatot ad gátlásosainkra a beszéd során, erről ha érdekel itt olvashatsz: link
Tudtad, hogy a megértésben és a megértetésben a szavaknak pusztán 5-10 százalék szerep jut, és a lényeg a metakommunikáción, pl. a testbeszéden múlik? Ha a fenti gyakorlatot végzed, nem csak gesztusokat tanulsz, hanem szövegkihallásod, kommunikációs készséged is fejlődik, hogy csak a legfontosabb hozadékokat említsem. Ráadásul szórakoztató is tud lenni ez a gyakorlat, ha ráérzel!
Jó nyelvtanulást kívánok!
Kattints ide!
