Saturday, October 21, 7:40 pm

Ritmizálás

Egy nyelv keretét a ritmusa adja! Ám a ritmus egyben jelentéshordozó elem is. Ha valamit gyorsabb vagy lassúbb tempóban mondok, az befolyásolhatja a jelentését. A rit­musban rejlő közléslehetőséget a bennszülöttek mind a mai napig alkalmazzák.

Ha a ritmusára figyelünk egy szövegnek, esetleg tapssal (vagy egyéb módokon) el is ismételjük, akkor azzal a szövegben való jelenlétet gyakoroltuk. A jelenlét a szövegben azt jelenti, hogy a mindenkori elhangzás pillanatában jelen vagyok benne, s így jobb esélyeink vannak arra, hogy globálisan értsük a szöveget. Talán ismerős a helyzet: valaki beszél hozzánk egy idegen nyelven, amit éveken át tanultunk, és mi egy szót sem értünk belőle, vagy mi mondunk valamit, de azt meg ők nem értik. Hányan panaszkodtak nekem erről? De hány iskolában gyakorolták a nyelv­órán a nyelv ritmusát, melódiáját, hangzóinak ízlelgetését, hogy közelebb kerüljenek a nyelvhez?

Kiejtésünk fejlődése szempontjából is jelentősége van a ritmizálásnak. Sokan állítják, hogy felnőttkorban lehetetlen egy másik nyelv artiku­lációs bázisát elsajátítani és helyesen használni. Bernard Dufeu viszont igazából azt ta­pasztalta, hogy a ritmusra, dallamra és hangzásra koncentráló gyakorlatokkal a tanulók kiejtése megközelítheti az anyanyelvi beszélők kiejtését. A ritmizálás például ráhangol bennünket egy nyelv hangzóinak hosszúságára, anélkül hogy közvetlenül a hangzókkal foglalkoznák. (Wege eines Paedagogik des Seins. Mainz, 2003, magánkiadás).

Ha tehát egy nyelv ritmusával, dallamával foglalkozunk, nagyon közel kerülhetünk magához a nyelvhez is. Ezek ugyanis a legfontosabb külső jellemzői. A nyelvet bensősé­gesebbnek fogjuk érezni.

Gyakorlat: szövegritmus

Lehet ritmizálni tapsolva, dobbantva – akár váltott lábbal dobbantva –, térdünkre, combunkra csapva, nyelvünkkel csettintve, kinek mi a megfelelőbb, de egyszerre többféle módon is. Eleinte tapsoljunk, aztán amikor már belejöttünk, változatossá tehetjük. Egy szöveget mondatonként vagy számunkra felfogható egységenként hallgassuk meg, és az egyes mondatok vagy egységek után tapsoljuk el a szöveg ritmusát. Később, amikor ezt már gyakoroltuk, ritmizálhatunk úgy, hogy az első mondat ritmusát eltapsol­juk, a második mondatét a jobb lábunkkal dobbantjuk, a következőét pedig a ballal, majd a kör újrakezdődik tapsolással a szöveg végéig. De bármilyen más variációt is kitalálha­tunk, például jobb kezünk a jobb térdünkön ritmizál, miközben bal lábunkkal is dobban­tunk, és nyelvünkkel is csettintjük a ritmust. (Persze maradhatunk a tapsolásnál, ha ez utóbbiak bonyolultnak tűnhet!

Érdekes ritmizálási lehetőség, ha pusztán elképzeljük magunkban, hogy ritmizálunk!

Többperces szövegnél a következőt javaslom, attól függően, hogy mennyi időm van, és azért hogy a lejátszó ki és bekapcsolgatása miatt ne unjunk rá a szövegre és e gyakor­latra. Ritmizáljuk a szöveg első percében elhangzó mondatokat (egyszerűen tapsolva – az elhangzó mondatok vagy rövidebb egységek után kikapcsolom a lejátszót, és ritmizálom a mondatot). A következő egy percben csak hallgatjuk a szöveget anélkül, hogy ritmizál­nánk, vagy a lejátszót kikapcsolnánk, majd ismét ritmizálunk egy percig, mondatonként megállítva a lejátszót, és így tovább. Tehát egy perc ritmizálás, egy perc szöveghallgatás váltakozva a szöveg végéig.

Az is elég, ha a szövegnek csak egy részével végezzük el a ritmikus gyakorlatot (ez különösen hosszú szövegeknél alkalmazható), ez legyen minimum 30-60 másodperc a szöveg tetszőleges részéből.

Honlapunkon cookie-kat (sütiket) használunk a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. cookies policy.     ENGEDéLYEZEM