Az érdeklődés felkeltése
Nap mint nap találkozom panaszkodó nyelvtanárokkal, akik vagy általános iskolában, vagy gimnáziumban tanítanak. A diákok érdektelenségére panaszkodnak, és arra, hogy nem tudják megmozgatni őket a nyelvórán. Úgy tűnik, manapság igen nehéz egy iskolában nyelvet tanítani, hacsak nem valami válogatott osztályban tanít az ember, de még ilyen helyekről is hallok panaszokat.
Azt gondolom, hogy az iskola alapvető feladata az idegen nyelv tanítása során az, hogy az idegen nyelv alapjait adja át a diákoknak, ami 6-10 év alatt egyáltalán nem lehetetlen. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy kedvet adjon a nyelvtanuláshoz, és olyan készségeket is technikákat is megtanítson, melyeket a diákok hosszútávon majd az életben használni tudnak!
Életre szóló technikák a nyelvtanulásban
– A szótárnélküli szövegolvasás megtanítása(7-9. osztálytól kezdve);
– Kedvenc filmekkel, zenékkel, regényekkel stb. való gyakorlás (7-9. osztálytól kezdve)
– Az elhangzó szövegekben való jelenlét képessége, ami a közvetlen értéshez vezet! (Ezt már nagyon korán el lehet kezdeni, akár elsőtől!)
– A spontán beszéd gátjainak feloldása. (5.-6. osztálytól kezdve)
Magyarországon utóbbi kettőt, a magyar nyelv artikulációs bázisa és a beszédhez való általános hozzáállás miatt hagyományos keretek között szinte lehetetlen megtanítani!
Jó hír, hogy ezekre már létezik kipróbált gyakorlat. Van például egy tanfolyam-modul, melyen a szótárnélküli szövegolvasás tanulható meg. (Az eredeti gyakorlatot Kosztolányi Dezső, Lomb Kató, Heinrich Schliemann is alkalmazta egykor.) Ez egy délután alatt megtanulható. (Hamarosan elérhető tanárok és osztályok számára!)
De az elhangzó szövegek értésének technikája is rendkívül hasznos lehet.
Fontos, hogy a tanár megmutassa a diákoknak, hogy a tanórán kívül, miként tudnak gyakorolni: pl. kedvenc zeneszövegek hallgatása, filmek nézése, vagy könyvek olvasása.
Tehát ahelyett hogy frusztrált nyelvtanulókat termelnénk, akik 8-10 év iskolai nyelvtanulás után sem értenek alapvető szövegeket, miért ne iktathatnánk be olyan órákat, melyeken a fenti technikákat tanítjuk meg a diákoknak. Nem csodamódszerről van szó, hanem teljesen természetes jelenségekről. Az elhangzó szövegek értése például egész egyszerűen azon alapszik, hogy megtanulunk jelen lenni egy elhangzó szövegben! Tehát feltehetjük a kérdést, be tudunk-e iktatni ilyen órákat a hivatalosan előírt tematika mellé (ehhez nincs szükség 3-4 délelőttnél vagy délutánnál többre évente), vagy továbbra is pusztán a dolgozatig, felmérőig, vizsgáig kívánjuk-e eljuttatni a diákjainkat. Fontos tehát, hogy valami egészen gyakorlatias, hosszútávra szóló dolgot sajátíttassunk el a diákokkal. Ez motiváló hatású lesz.
Van azonban egy másik fontos kérdés is a motivációval kapcsolatban!
Hogyan lelkesíthetem a diákjaimat?
1.Az egyik válasz: saját lelkesedésemmel. Ha mi magunk lelkesedünk a nyelv vagy a nyelvtanulás iránt, akkor az ragadós lesz. Ha például elmondjuk nekik, hogy mi magunk is épp egy számunkra új nyelvet tanulunk, az tiszteletet ébreszt, és a gyerekekre hatással lesz. Lesznek diákok, akik példát vesznek rólunk.
2. Továbbá olyan emberek önéletrajzával és sikereivel ismertessük meg a diákokat (ezekből részleteket olvashatunk fel, nézhetünk meg videón stb.), akik szerettek nyelveket tanulni. (Lomb Kató, Mezzofanti, Heinrich Schliemann, Körösi Csoma Sándor stb.) Ezek az emberek nagyon lelkesek voltak, és könyveikben, vagy a róluk írt könyvekben többnyire módszereik is megtalálhatóak. Mindez azért fontos, mert a diákok számára tisztázódik, hogy nyelvet tanulni igenis lehetséges. Ezzel együtt fogadjuk el azt is, hogy talán számukra később jön a valódi motiváció. Erre számtalan példa van.
Egy másik fontos dolog a motiválásban, hogy a tanulónak azt kell éreznie, hogy nem csak kell neki nyelvet tanulnia, de akar is. Hogyan érhetjük ezt el?
Induljunk ki a nyelvnek az alapfunkciójából, a kommunikatív funkcióból. Mivel ezt a kifejezést félreértjük, és sokszor csak egyfajta információcserét értünk alatta, vizsgáljuk meg közelebbről. Tulajdonképpen a kommunikáció azt jelenti, hogy kapcsolatot teremtek valakivel, a nyelvnek ez az egyik legfontosabb funkciója. Ez nem csak azt jelenti, hogy információt cserélek valakivel, de sokkal mélyebb szinteken is létrejön egyfajta értés: érzésekben. Ha például valaki idegen ajkúakkal akarja magát megértetni, és ez csak nehezen megy, de a helyzet érdekes és fontos számára, akkor ez egész biztosan megszüli a motivációt: „nem csak kell, de akarom is.” Ez amotiváció egyik lényeges eleme. A kérdés, hogy ezt hogyan tudom elérni a diákjaimnál. A külföldi kapcsolatok kölcsönös látogatások ezért nagyon fontosak, és erős motiváló erővel bírnak.
Ha sikerül cserekapcsolatokat szervezni külföldi diákokkal, akkor az egy felkészülést igényel a diákok részéről, és az érdeklődés megnő, hiszen ezen a találkozáson használniuk kell majd a nyelvet. A cserekapcsolatok az internet segítségével kicsit egyszerűbbé váltak, mint korábban voltak. Ráadásul pályázatok is vannak erre egész szép számban.
Egy tipp cserekapcsolathoz:
Ha nem lehetséges a tanult nyelv országába utazni, mert az túl költséges, amit az iskola vagy a szülők nem tudnak megengedni maguknak, akkor gondolkodhatunk a szomszédos országokkal való cserekapcsolatokban is. Ott is lesznek iskolák, ahol ugyanazokat a nyelveket tanítják, sőt még olyanok is, ahol egészen jól beszélik a nyelvet. Örülni fognak egy partnerkapcsolatnak. Használjuk ezt ki!
Az is lehetséges, hogy az iskolába meghívunk mi magunk egy külföldi vendéget (ez persze lehet Magyarországon élő is), esetleg csoportot több napra, és a diákok valamilyen formában (lehetőleg nem tanórai keretek között) programokban vesznek részt, ahol egymással kommunikálniuk kell. megmutatják neki(k) a várost, stb..
Köszönettel,
Hevesi Mihály
Kattints ide!
