Az autoritmia gyakorlatai: szóízlelgetés, ritmizálás, dalszöveg feldolgozása, olvasás szótár nélkül; szövegkövetés hangosan, szónyomozás, kreatív szótanulás, beszéd önmagunkkal, diktálás, áldiktálás, szövegbővítés-szövegszűkítés, autológia-gyakorlat, jelenlét-gyakorlatok, spontán szövegkeletkezés; képi-tapasztalat, egyéb érzékszervi tapasztalat; mozgásos-tanulás, stb.
Jelentős szerepet játszanak az autoritmiában azok a gyakorlatok, hipotézisek és kutatások, melyeket a nyelvelsajátítás területén kiemelkedőnek tartok, mert a gyakorlatomban beváltak, és koherens módon segítik az elhangzó szöveg értését, a spontán beszédet, valamint az írást és az olvasást . Ilyenek Lomb Kató, Kosztolányi Dezső, Giuseppe Mezzofanti, Heinrich Schliemann, a Waldorf-iskola módszere, továbbá a pszichodráma nyelvelsajátítás gyakorlata, Bernard Dufeu és Stephen D. Krashen nyelvtanulásról alkotott hipotézisei, valamint néhány modern kutatási eredmény az empátia és a nyelvelsajátítás kapcsolatáról.
Lomb Kató, Kosztolányi, Mezzofanti és Schliemann gyakorlatai azért zseniálisak és hatékonyak, mert a tanulást saját személyükhöz igazították, személyes érdeklődési körüknek, a nyelv tulajdonságainak és rejtvényfejtői képességüknek, valamint nem utolsósorban saját ritmusuknak megfelelően. (Őróluk az Autoritmia című könyv A nyelvtanulás beavatottjai című fejezetében esik szó.) Módszereikben lehetőség nyílik arra, amire a hagyományos tananyagok szerkezetüknél fogva nem, illetve csak csekély mértékben adnak lehetőséget, vagyis az egyéni érdeklődési kör alapján való tanulásra, a saját személyiségünkből kiinduló tananyag összeállítására.
