Éjszakai bepisilés-ágybavizelés

● Leggyakoribb az éjszakai bepisilés. Ezt a köznyelv ágybavizelésnek nevezi, a szaknyelv pedig enuresis nocturnának hívja.
● A nappali bepisilés, az enuresis diurna, jóval ritkább.
● Vannak olyan gyerekek is, akik nappal is, éjjel is bepisilnek.
● Fontos különbséget tennünk a bepisilés különböző formái között:
primer (elsődleges) éjszakai bevizelésről, illetve primer nappali bepisilésről akkor beszélünk, ha a gyerek még sosem volt hónapokon át végig szobatiszta, sem éjjel, sem nappal.
● A szekunder (másodlagos) éjszakai bepisilés arról ismerhető fel, hogy a gyermek újra és újra bepisil éjjel, jóllehet azelőtt már legalább hat hónapon át szobatiszta volt. Ennek megfelelően szekunder nappali bepisilésről akkor beszélünk, ha gyermekünk legalább hat hónapig tökéletesen ura volt vizeletürítésének, ám nappal megint bepisil.
● Mivel a későbbiekben szó lesz még az enuresis egy sajátos fajtájáról is, további megkülönböztetést kell beiktatnunk: ha gyermekünk kizárólag éjjel pisil be, nappal pedig vizeletürítése normálisan és életkorának megfelelően zajlik, akkor az izolált éjszakai bevizelés kifejezést használjuk, hiszen csak éjjel merülnek fel problémák.
● Egyébként háromévesen a gyerekek csaknem ötven százaléka pisil még be, a negyedik életév betöltése után kerek húsz százalékuk, ötödik életévük után is még mindig tizenöt százalékuk, a beiskolázás idején pedig majdnem tíz százalékuk – többnyire éjjel.
Tudományos eredmények:
● A bepisilős gyerekeknek gyakran alacsonyabb az önbizalmuk, és kevésbé bíznak a képességeikben, mint a hasonló korú gyerekek, akiknek nem jelent gondot a vizelettartás. Szembetűnő, hogy igen sokan közülük nem tartják valami sokra magukat, és úgy vélik, a többiek nem igazán kedvelik őket, annak dacára, hogy ez nem egyezik a valósággal.
● Kisebbrendűségi érzésük érthető, mivel nem képesek megfelelni egy számukra időközben fölöttébb fontossá váló kihívásnak, ami – ők így látják – a többi gyereknek semmiféle problémát nem okoz. A kudarc rendszeres megerősítése elbátortalanítja, türelmetlenné és frusztrálttá teszi ezeket a gyereket.
● A húgyhólyag akaratlagos irányításának sikertelensége fölösleges óvatosságra készteti a gyerekeket egyéb, a vizelettartástól teljesen független területeken is. Néhány bepisilős gyerek az elővigyázatosság kedvéért már nem is vállalkozik újabb feladatokra, nehogy megint kudarcot kelljen vallania.
● A bepisilős gyerekek önbecsülését sérti, hogy még mindig  „kisbabaként” viselkednek. Sértett önbecsülésük csak növeli a következő bepisilés valószínűségét! Az önbizalomhiány következtében a vizelettartást képtelenség uralni. Így újból pisis a nadrág, akárcsak a kisbabáknál. Valóságos ördögi kör ez!
 
Ismerős a helyzet?
 
● A tanácsadóban folytatott program kellős közepébe toppan be Bálint édesanyja (a hétéves Bálint primer nappali és éjszakai bevizelés miatt került a programmba) azzal, hogy a kisfiú a tengerparti nyaralás során éjszaka tulajdonképpen egyáltalán nem pisilt be, a lakókocsi matracain egyáltalán nem volt pisifolt, annak ellenére hogy a nyaralás alatt senki sem ügyelt a Bálint által elfogyasztott folyadék mennyiségére, végtére mégiscsak „vakáció” volt. „Mivel elég régen feltűnt, most már ezt is el kell mondanom, hogy Bálint  nappal sokkal ritkábban pisil be, amikor az apukája (aki kamionsofőr) szabadnapos és otthon van. Ilyenkor rengeteget játszanak kettesben.”
 
A folyton bepisilő gyerekeknél észrevehető különbségek vannak a bepisilés gyakorisága és intenzitása között. Ha a gyerek szemszögéből nézve a családban vagy a nap folyamán minden a feje tetejére áll, akkor a bepisilés veszélye hirtelen felerősödik, például többször is előfordul egyetlen éjszaka alatt. Ráadásul néhány napig még be is kakálhat a gyerek. Mindenki rémületére még a székletürítés irányítása is felmondja a szolgálatot.
Vajon mi lesz a következő csapás? Az égvilágon semmi – mert a bekakálás egyik pillanatról a másikra megszűnik, mihelyst nyugalom és biztonság költözik a családba. Ehhez hasonlóan vannak olyan időszakok, amikor minden jobban sikerül. Ezeket a nyugodt periódusokat azonban a következő visszaesés után elfelejtjük vagy kétségbeesésünkben kerek perec jelentéktelennek nyilvánítjuk.
 
A nem ritka, hogy éveken át a pisilés körüli hercehurca oda vezet, hogy emlékezetünk elfogult lesz – mi több, negatívan gondolunk vissza:
● „Még soha, egyetlen egyszer sem sikerült. A lányunkat csak úgy ismerem, mint akit folyton pelenkázni kell, az első naptól mostanáig, a harmadik osztályig.”
Majd néhány mondattal később ezt meséli ugyanez az anyuka:
● „Amikor a nyári szünetben a nagyinál sátorban aludtak, akkor valahogy  sohasem pisilt be. Amikor pedig Evelyn néni látogatóba jött az Államokból és hetekig egy szobában aludt a lányommal, akkor sem.”
Látják? Azok a „szép idők” könnyen feledésbe merülnek.
 
Bizonyára rájött már Ön is: az altesti szervek működése csak a bepisilés egyik részét képezik – és távolról sem a legjelentősebbiket. Általában a külső hatásoké a fő szerep. További feltételeknek kell azonban teljesülni ahhoz, hogy az altest szervei mihelyst elérték a kellő fejlettségi fokot, beteljesíthessék bonyolult feladatukat. Van lehetőség, hogy közvetlenül segítsünk a húgyhólyagon. Amennyiben ez szükséges, ezekről a gyermekorvosa fog részletes felvilágosítást adni. A 7. fejezetben szó esik majd a kezelést kísérő segítő programokról és arról, miféle feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az ilyen kezdeményezések valóban csemetéje javára váljanak.
Feledkezzen meg a húgyhólyagról, a veséről és a többi testrészről, amelyeknek közük lehet a bepisiléshez. Gondolja inkább végig, milyen hatással lehet a húgyhólyag működtetésére az, ha gyermekének fejlett az önbizalma és bízik saját képességeiben.  Fontolja meg továbbá: sok szülő nincs is tudatában annak, hogy egy „pisis” éjszaka után, hogyan tépázzák meg akaratlanul is gyermekük önbecsülését. Ha a gyerekkel egész nap éreztetik a szülei, mennyire csalódtak benne ballépése miatt, akkor még ráadásul el is bizonytalanodik – nem kérdéses, hogy a következő éjjel is be fog pisilni.
 
 Éjszakai bepisilés- Enuresis